A köles (a fehér a legelterjedtebb típusa) kiváló eledel papagájok, díszmadarak, pintyek, kanárik stb. számára. Nagyjából négy százaléknyi zsírt tartalmaz, fajtától függően, de mindegyikre jellemző, hogy sokkal kevesebbet, mint a sáfrányok és a napraforgók 40%-os zsírtartalma. A papagájoknak való fürtös köles természetesen nem teljes értékű táplálék, és számos más táplálékkal együtt kell etetni, beleértve a reszelt zöldségeket, magvas gyümölcsöket, extrudált pelleteket, csíráztatott gabonákat és hasonlókat.
A tapasztalatlan hullámos papagáj-tulajdonosok régebben minden nap fürtös kölest akasztottak madaruk kalitkájába, mert a papagáj imádta. Valójában a papagáj csak evett és evett és evett, hogy megpróbálja kielégíteni a 100%-os köles-takarmánnyal nem elérhető tápanyagigényét, így túlsúlyos lett, és általában korán elpusztult. Ezért olyan fontos a változatos táplálkozás.
A papagájoknak adott fürtösköles az egyik első dolog, amit a fiatal, táplálkozni kezdő fiókáknak kínálunk, amikor érdeklődni kezdenek a rágás iránt. Ez megtanítja őket a textúrákra és a mag alapú tápok kinyerésére, emellett szórakoztató a ropogtatás, még akkor is, ha eleinte valójában keveset tudnak hasznosítani az ilyen táplálékból.
A köles felhasználásának egy másik kiváló módja, ha 24 órán át csíráztatjuk egy tiszta vízzel teli edényben, négyszer-ötször leöblítve, hogy a víz friss maradjon. A magvakból "kipattan" egy fehér hajtás, amely csírává fejlődik, ha a környezetét még egy-két napig nedvesen, de nem áztatva tartjuk, akár a hűtőszekrényben is. Ez megváltoztatja a tárolt száraz mag zsír-cukor- és szénhidráttartalmát, és még táplálóbbá teszi, ha a madarak hozzászoknak a puha eleség fogyasztáshoz.
